2010. augusztus 11., szerda

A nagy fa, a fejsze, az öltöny és én....

Folytatásos teleregény, 1. fejezet.
Szóval a kamasz fiam öltönyt szeretne...nos, ennek én örülök, mert nem kell könyörögni neki, hogy néha normálisan öltözzön fel, viszont nem szívesen adok sok-sok pénzt olyan ruhadarabra, amit évente 1-2 alkalommal használna....tehát itt jön a képbe egy elszánt, maximalista, némileg varrni tudó anyuka, na majd én megmutatom!

Hétfőn délelőtt kirajzoltam a szabásmintákat, a nadrág és a zakó is burda minta alapján készül, pontos adatokat majd később. A zakót kicsit át kell alakítani, mert az eredeti modell béleletlen, sportos fazon, rátett zsebekkel, ami nekünk ugyebár nem jó, bevágott zsebek kellenek. A nadrág marad az eredeti változat.
Szintén hétfőn, délután megvettük a szövetet, nem túlságosan borsos áron sikerült beszerezni , béléssel és vetexekkel, többféle vastagságban.
Tegnap kiszabtam az alkatrészeket, délután bevasaltam, ami hatalmas áldozat volt ebben a hőségben.
A zakó merevítését egy régi férfi burdában találtam meg, részletesen leírva, képekkel illusztrálva, ez alapján készült el.
Ma összeállítottam a nadrágot (ami elsőre jó lett méretre, semmi változtatást nem kell végrehajtanom:)))), valamint a zakó elejébe a vetexet kézi öltéssel is rögzítettem.

Hát, itt tartunk most. Nem sétagalopp az már biztos, de nem adom fel! Az évnyitóra el fog készülni és nagyon remélem, hogy szép lesz!
Tehát folytatás következik.....

5 megjegyzés:

BN Marianna írta...

A legjobban a " némileg varrni tudó anyuka " tetszett. Szerintem túlzottan szerény vagy! :)
Várom a folytatást, figyelek és tanulok (remélem).

Nóra írta...

Hű, ez szép munka lesz! Annak idején én ezt így tanultam, kanavászt varrtunk kézzel a zakó elejébe. Imádtam a lassú,kézi, precíz munkát. És hogy ekkora fiad is van?!

Cecília írta...

Őszinte részvétem! :-D Tudom, hogy ezt is nagyon nagy szeretettel készíted!
Egyszer az anyukámmal csináltattam hasonlóan kedvcsináló munkát. Megláttam főiskolásként a város legtuttibb üzletében egy gyönyörű szép szövetkabátot. (2000-ben, 47ezer Ft volt) A vásárlásról szó sem lehetett, de mivel én épp cicababa-korszakomat éltem (mert a teológia után fél év alatt lefogytam 25kilót, sportoltam, mert a tesi művterületes tanítókkal egy csoportban voltak a németesek-így muszáj is volt-, és mert megcsömörlöttem a fent említett helyen a divattalan, nőietlen csajoktól-nem általános, de többség-, már-már átestem a ló túloldalára... szóval) így nekem is KELLETT az a kabát. Mit tesz ilyenkor az ember lánya? Varrni tudó anyukáját elrángatja shoppingolni "csak úgy". Aztán a próbababán lévő példányt jól leskubiztatja....
Aztán az ember lányának varrni és ruhát tervezni tudó odaadó anyukája 3hétig tervez, szab és varr... és áldja a napot, melyen eldöntötte, hogy neki kell egy harmadik gyermek... :-D

Kathy írta...

Bennem is szep emlekeket ebresztettel, eredetileg ferfiszabonak tanultam. Amint meglattam a kezzel formazott vasznakat az elejehez, egybol beugrott a neve az oltesfajtanak! Pikérozás! Nem is gondoltam volna, hogy emlekszem meg ra! Sok szerencset, es nem utolso sorban, turelmet kivanok hozza! Izgatottan varom a tovabbi folyamatokat kepekben !

Bea írta...

Kathy, hogy én mennyit gondolkoztam ennek az öltésnek a nevén....de nem jutott eszembe:)
Nem is gondoltam volna, hogy férfiszabónak tanultál, látva a sok-sok meseszép női ruhát Nálad!:)

Cila, hát igen, ez az édesanya!:)))

Nóra, nagyon izgulok, hogy jól sikerüljön, még éjjel álmomban is varrok, jól el is fáradok reggelre:)

Mariann, Köszi!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails