2011. május 23., hétfő

Fekete-fehér-igen-nem

Fekete alapon fehér hajszálcsíkos szövetből készült ez a bélelt, kétgombos blézer
(a nadrág az enyém, csak rátűztem a babára a jobb képhatás miatt), a tulajdonos fehér nadrággal tervezi hordani.
Igen, nagyon klassz az anyag, nem, sajnos nem jók a képek......
A béléshez fehér paszpólszalagot fogtam (ha már úgyis maradt az előző ruhából:)

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Bea, lelkes olvasód és csodálód vagyok. Nemrég jöttem nyugdíjba a lányom, menyem és a két tini lányunokám nagy örömére, mert elhatároztam, hogy a sok szabadidőmben varrni fogok. Úgy gondoltam, az elnagyolt butik minőségnél különbet tudok kihozni magamból,/kicsit tanultam varrni lánykoromban/ de néhány burdából kimásolt szabásminta és varrásleírás után megrendült az önbizalmam.
Mivel látom, hogy Te is a Burdából merítessz leginkább, szeretném megkérdezni, hogy azt a technikai akadályt hogy hidalod át: "formára vasalható közbélés szalag", a mi városunkban még csak nem is hallották a rőfösök, Pesten sem találkoztam még vele. Srégen szabott beragasztható közbéléssel oldottam meg, de ronda és macerás.
Másik kérdésem, hogyan tárolod a szabásmintáidat? /ne gyűrődjön, szelektálva legyen a tulajdonosok szerint/ biztos kitaláltál valami praktikus megoldást?
Aztán rájöttem, hogy kicsi a lakás, nincs egy normális méretű asztal, ahol szabni lehet, kéne egy próbabábu is, na de mekkora?
Érdemes e lockot beruházni? Rondán gomblyukaz a gépem /singer neptun/
Itt állok egy szekrény összevásárolt "ronggyal", /szeretem a szépet és a minőségit/ és nem merek vágni....bele
csak rakosgatom.
Szólj hozzám egy két biztató szót kérlek
Üdv.
Eti

Bea írta...

Kedves Eti!
Először is köszönöm, hogy írtál.
Nos, igen a burda és a magyarországi viszonylatok nem mindig találkoznak.
Közbélésszalagot nálunk lehet kapni néhány (nem mindegyik!) rövidáru boltban, de én nem igazán szeretem, marad a ragasztós vetex. Egy kis rutin és könnyebb lesz, hidd el:)))
A szabásmintákat a burdákban tartom, az eredeti leírásnál, mivel '94 óta meg van az összes burda, hatalmas helyigénye lenne, ha még külön is tartanám a mintákat.
Akiknek varrok, az adatai mellé mindig felírom, hogy mi alapján, melyik burdából varrtam az adott ruhadarabot (év, hónap, modellszám, méret), így aránylag átlátható.
Asztalra szükség van, de pl. én sokáig a parkettán szabtam:)))gondolhatod, milyen nekikészülődés kellett, porszívózás, felmosás.....most, hogy kisebb a lakás már nem fér el a szabóasztalom, marad az étkezőasztal....nem ideális, de ez van.
Próbababára nincs szükség eleinte, ami nagy segítség lehet, az a méretre állítható, de annak horror az ára.....
Eleinte lockra sem költenék, inkább egy jó varrógép ami fontos. Ha később sokat varrsz, főképp, ha rugalmas dzsörzét, pamutot akkor vennék csak lockot.Persze profibb a tisztázás, de csak akkor éri meg szerintem, ha ki is használod.
Írj e-mailt, ha segíthetek még:)))

Névtelen írta...

Köszönöm, fogok még kérdezni, ha megengeded...
Az étkezőasztal van nekem is szabás céljára, de legutóbb a lányomnak /180 cm magas/ a nadrágját én is a nappali padlóján csúszva - mászva szabtam ki. Az első próba még hátra van :-))
A hozzávaló pólóval is megkinlódtam
Burda 2010/2/122 hosszúujju változat. Nem csíkosból varrtam elővigyázatosságból. Sűrű cikk-cakkal varrtam lock híján.
A nyakát háromszor szedtem szét,mert a leírás szerinti technikával egy elállós, vastag borzalom lett. Végül harmadjára saját kútfőből megoldottam úgy, hogy a nyakkör 2/3-ra levágtam a szegőpántot, összevartam előre és jól megnyújtva rákinlódtam a nyakkörre. Varrás közben már lemondtam az egészről, gondoltam beáldoztam az anyagot tanulópénznek. És láss csodát, szépen kifekszik ránc nélkül. Hordható. Ráment egy napom, de az önelégült mosoly órákra nem tudott lehervadni a képemről.....


Eti

Nóra írta...

Nagyon jó szöveg lett ez. :-)

És örömmel látom itt, hogy bővül a ruhájukat maguknak varrók tábora. :-)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails